Ahogy az előző részben említettem a második részben a Barina tavi horgászataim során tapasztalt élményeimet osztom meg veletek. Lássuk mi történt az első alkalommal.

2012.Június 1-3.

A szokásos éves hosszú hétvégénket töltöttük itt a nagy csapattal. Öcsivel érkeztünk elsőként a tópartra. Ki lett bérelve az egész ház illetve lefoglaltuk a félsziget hátsó részét is. Miután felhordtuk a holminkat, elfoglaltuk a szállást és kicsit berendezkedtünk. Szerencsére a horgászcuccokat sem kellett a kocsiban hagyni, mert a büfé melletti kis helységet megkaptuk tárolónak. Ezek után természetesen első dolgunk volt körbejárni a tavat. Sikerült egy igen szeles napot kifognunk. Nem volt éppen ideális az idő, de azért nem csüggedtünk. Először a félszigetre mentünk be és én már terveztem is hova mivel fogok majd dobni és csalizni. Teljesen elvarázsolt a völgy és a tó szépsége. Mire körbe értünk szép lassan megérkeztek a többiek is. Természetesen ők is a szállás elfoglalásával kezdték, majd némi gyorsítót vettünk magunkhoz és iránya tó. Gyuri bácsiék nem aprózták el, mert egyből behordták az összes horgászcuccot a félszigetre. Hoztak magukkal egy sörsátrat így annak felállításával kezdtük. Négyen birkóztunk vele a szélben, de azért csak sikerült felállítani.

Mire nagyjából elkészültünk és rendeztük sorainkat befutott a csapat eddig még hiányzó fele is. Gyuri bácsi és Bandi nekiálltak komolyan vallatni a vizet melynek nemsokára meg is lett az eredménye. Lassan, lassan megjöttek az első pontyok. Én csak egy Match botos keszegezést terveztem erre a napra. Sikerült is fognom pár szép dévért amivel végre felavattam a botot és ezzel megtört a másfél éves átok. Eddig ugyanis egy fia halat sem sikerült ezzel fognom.

Ahogy kezdett a nap lemenni egyre jobban korgott a hasunk. Ezt orvosolva előkerültek a fahasábok, a grillsütő és minden egyéb, amire szükség volt a vacsora elkészítéséhez. Mondhatom, hogy most már szokásunkká vált a pénteki szalonnasütés. Rettenetes mennyiségű kaja került elő. A horgászat is háttérbe szorult és beindult a nagy zabálás. Késő estig folyt a kajálás és persze a jó hangulat is biztosítva volt. 11. környékén aztán szépen elkezdtünk visszaszállingózni a szállásra. Csak a két élharcosunk maradt kint egész éjszaka horgászni. Hozzáteszem meg is volt az eredménye, hiszen számtalan hal akadt a horgukra.

Másnap reggel nem túl korán keltünk. Nyolc környékén ébredeztünk. Tudom, hogy ez egy horgászhoz nem méltó, mert már hajnalban kint kéne lenni a vízparton, de ilyenkor nekem sosem megy. Szóval egy laza reggeli után én is kicuccoltam a táborba had menjenek a többiek aludni végre és a holmik se maradjanak őrizetlenül. Beélesítettem a fegyvereket és vártam a kapást. De mint az általában ha a csapattal megyek valahova nem igazán iparkodtak a halak a horgomra akadni. Konkrétan bármit is próbáltam nem volt még egy kapásom sem. Hiába raktam fel ugyan azt a csalit és ugyanazt az etetőanyagot. Akkor sem. Ezen aztán az főleg nem segített, amikor Gyuri bácsiék visszatértek az alvásból és simán nekiálltak aprítani a pontyokat. Ráadásul még az idő sem fogadott a kegyeibe. Nagyon változékony volt. Hol sütött a nap, hol esett az eső, hol meg szélvihar volt. És ez így ment egész nap. Közben eltelt a délelőtt és eljött az ebédidő. Bográcsban főtt pásztortarhonyát főztek a fiúk. Szenzációs lett csak a műanyag tányérok nem bírták a forró ételt és úton útfélen elolvadtak. Azért megoldottuk és jóízűen beburkoltunk egy-egy tisztességes adagot.

Közben sikerült Sanyi öccsét is rávenni, hogy jöjjön le hozzánk. Jó bátyhoz illően Sanya érte ment kocsival. Na, gondoltam akkor eljött az időm és én is fogok végre halat legalább az ő botjával. Szerintetek sikerült? Egy frászt. Ugyanúgy, mint az enyémek ez is hallgatott és egy mozdítás sem volt rajta. Persze amikor visszaért és újra dobott, naná, hogy újabb halat fogott vele. De azért csak megjött az én szerencsém is és egy füstölős kapás után, amit észre sem vettem úgy szóltak a többiek sikerült a becsület halat megfognom.

Természetesen miután Attila megérkezett és bedobott a Sanya helyére magától értetődik, hogy ő is fogott pár pontyot és dévért.

Ezek után inkább a társaságra és a poénkodásra koncentráltam. A horgászat kicsit a háttérbe szorult. A többiek azért még fogdosták a halakat. Miután Gyuri bácsinak leakadt pár hala és én szákoltam volna közölte, hogy rossz ómen vagyok, ne szákoljak. Úgyhogy még ennyi élményem sem maradt ettől is megfosztottak. J  Szépen lassan besötétedett, olyan pára és köd ereszkedett le, hogy eldöntöttem ezen az éjszakán sem fogok horgászni. Szépen lassan össze is csomagoltam és kihordtam a holmimat a kocsiba. Sanyi és Bandi kivételével mindenki így tett. Ők még küzdöttek egy darabig mire bejöttek.

Reggel a szokásos időben keltünk és egy olyan grillezett sült húsos reggelit készítettek Sanyiék, hogy szerintem mindenki megnyalta volna mind a tíz ujját. Küzdöttünk is rendesen, de végül mi nyertünk és némi zöldség és kenyér társításával legyőztük a husikat. Mind elfogyott.

Emésztés után kihordtuk a maradék cuccot szétszedtük a sörsátrat és bepakoltunk mindent az autókba. Aki vinni akart halat az még lemérettette kifizette és tulajdonképpen érzékeny búcsú után elindultunk haza.

Sikerült ismét egy nagyon jó hétvégét eltölteni a nagy csapattal. Köszi, fiúk.

2012.Augusztus 18.

Az élménybeszámolók és a képek láttán a többi horgászó kolléga is kedvet kapott egy itteni horgászathoz. Több mint két hónappal későbbre sikerült is összetrombitálni a bandát és eljutni ismét e csodálatos tó partjára. Kifogtunk egy olyan kánikulai szombatot, hogy szinte meg sem lehetett maradni a forróságtól. Nagy valószínűséggel ez lehetett az oka annak, hogy ez tipikusan egy olyan horgászat volt, amikor nem történt semmi.

Ekkor nem a félszigetre mentünk, mert azt sajnos lefoglalták már előttünk. A ház felöli oldalt választottuk annak is a jobb szélét. Robi és Apppa a töklevelest vallatta egész nap kevés sikerrel, mert minduntalan beszakították őket a halak. Dezsőke fogott még korán reggel egy pontyot, de ezt követően mindenki csak a dévéreket fogdosta azokat sem túl nagy számban.

Az egyetlen említésre méltó esemény már csak az ebéd volt. Az előző alkalommal már bizonyított grillsütőt kértük kölcsön és azon a Lacáék által bepácolt mustáros husik lettek megsütve. Készítettem hozzá két féle zöldségsalátát, aminek szintén volt sikere. A jól sikerült ebéd után még aszalódtunk pár órát, de a haltalanság tovább folytatódott így összecsomagoltunk és szép lassan hazaszállingóztunk.

2012.Szeptember 15.

Az előző horgászat sikertelenségét lenyelve a banda úgy döntött, hogy megpróbálkozunk még egyszer és adunk a tónak még egy esélyt, hogy megmutassa, milyen nagyszerű halak lakják. Egy hónap elteltével tehát ismét a tó partján voltunk. Ismét másik helyet választottunk a horgászatra. Most a tó túloldalán, de ugyanúgy a tökleveles végén ültünk le. Eleinte igen kellemetlen hideg szeles időben kellett próbálkoznunk. Nem is volt kapás sehol. Na, gondoltam megint egy nullás napot fogtunk ki. Szerencsére ez nem így lett. Laca és Dezsőke kezdte a pontyfogást a jobb szélen.

Az idő is kezdett egyre jobb lenni kisütött a nap és a szél is mérséklődött. Az első pontyok után egy nem várt fogás következett, ami Laci bácsi horgára akadt. Ez nem volt más, mint egy szép méretes teknős. Szabályosan szájába akadva csontkukaccal fogta. Sajnos a harciassága miatt nem lehetett kiszedni a horgot belőle így a zsinór elvágása után került vissza a vízbe.

Dél környékétől azután az én óráim következtek. A hiábavaló úszózást abbahagyva bevetettem a másik feeder botomat is. Ezzel kicsit srégen jobbra kb. 30m-re dobtam. Egy-egy szem pálinkás illetve mézes kukoricát raktam fel. Utólag már tudom, hogy ez volt a nyerő csali. Két óra alatt hét pontyot fogtam. Kettő és fél kg-tól négy és fél kg-ig. Volt nem egyszer, hogy a szomszédból rohantam vissza a nyeletőfék hangját meghallva. Nagyon élveztem. A többiek kevésbé, de végre egyszer a csoportosan elkövetett horgászat alatt nekem is összejöttek a dolgok.

Időközben Robi úgy döntött, hogy a töklevelesből átköltözik a félszigettel, szembe mert azért Lacáék is fogtak arra pár pontyot még. Sajnos a későbbiekben sem sikerült neki. Apppa maradt a helyén és jól is tette. Amíg ott ácsorogtunk nála két kapása is volt. Az első egy bődületes spicchajlítós, ami szokatlan egy bojlis botnál. Végül meglett és a nap halát fogta ezzel.

Majd később egy újabb kapásra bevágva a nap második olyan fogása került elő, ami nem hal volt. Egy hatalmas kagyló kapott a csonti csalira. Szerencsére belőle nagy küzdelem árán ki lehetett operálni a horgot. Természetesen visszakerült a vízbe.

A nap utolsó hala Laci bácsi nevéhez fűződik. Így tehát csak Robi maradt hal nélkül. Azt kell, mondjam, hogy számomra a szezon legjobb horgászata volt. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha azt mondom mindenki élvezte ezt a napot. Nem kizárt, hogy még ellátogatunk ide. Ismét megmutatta a tó milyen is, amikor minden összejön.

Ha összevetem a három horgászatot, akkor azt kell, mondjam, hogy itt akkor van esélyünk szép fogásra, ha az idő inkább borús vagy változékony esetleg szeles. A meleg napon nem sikerült halat fogni.

Remélem sokan kaptak kedvet, hogy ide elmenjenek akár egy egynapos pecára. Érdemes akár családdal ellátogatni, mert van hely bőven akár pokrócot leterítve pihenni egyet azoknak a családtagoknak, akik nem horgásznak. A ház mögött egy hatalmas terület el van kerítve ahol mindenféle állat mászkál. A gyerekek szerintem órákig elnézegetik őket.

Mindenkinek görbüljön, aki kipróbálja ezt a tavat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.